Hogyan élted meg a váltást? Mennyire voltak félelmeid?

Alá voltak írva a szerződéseim. Azt szoktam mondani, hogy bármikor el lehet menni a Mekibe krumplit sütni. Mindenki munkaerőt keres. Úgy voltam vele, hogyha véletlen nem jön össze, akkor megyek krumplit sütni. Ez egy képletes dolog volt persze. De esküszöm bevállaltam volna, ha kellett volna. Csak azért is kipróbáltam volna, hogy milyen. Kicsit megnézni, hogyan rakják össze a burgereket, az egy csoda. Nem féltem, hogy mi lesz, ha nem jön össze. Voltak szerződéseim, volt tőketartalékunk. Ha nagyon muszáj, a család is tud minimálisan segíteni.

A család, barátok, mennyire voltak segítségedre ebben a folyamatban? Mennyire beszélted meg velük, hogy vállalkozni készülsz?

Apósom és apukám volt az a két ember, akinek leesett az álla. Megpróbáltak rábeszélni, hogy könyörögjem magam vissza a céghez. ”De én onnan el akartam jönni!”-mondtam nekik (Ők egyébként mindketten vállalkozók). A többiek nem ellenezték, bátorítottak. Nem volt semmi negatív visszajelzés. Azt mondták, hogy hajrá! Úgy érzem, hogy elfogadták a döntésemet. Se jót, se rosszat nem mondtak, azt mondták, hajrá, csináljam!

Életem egyik legjobb döntése volt!

5 perc alatt döntöttem el egy baráti telefonbeszélgetés közben. Van egy barátom, akivel minden hétfőn reggel beszéltünk telefonon, hogy kivel mi van. Ő tette a fel a kérdést, hogy „akkor miért dolgozol még mindig itt?” Erre egyértelműen az volt a válasz, hogy előbb- utóbb lehet, hogy tényleg be kell zárni ezt az ajtót. A 15 perces beszélgetés utolsó 5 percében hoztam meg- egy kicsit az ő hatására - de nem tukmálásra a döntésemet. Elkezdett körvonalazódni, hogy jó, akkor lehet, hogy előbb- utóbb ezen a felmondáson el kell kezdeni gondolkodni.

Jó hatással volt ez a munkamorálomra, de nem úgy, hogy utánam a vízözön. Mivel családi cégnek tekintettem, inkább azt mondtam, hogy úgy szeretném itt hagyni ezt a céget, hogy mindent lezárok és mindent megcsinálok, amit meg tudok. Még az utolsó nap is telefonáltam és dolgoztam.  A váltás után új telefonszámom lett, ezt tudtam marketing célra használni. A régi ügyfeleknek elküldtem az új elérhetőségemet.

Azt gondolom, hogy kétféleképpen lehet az embernek sok pénze, vagy sokat keres, vagy keveset költ. A kettő kombója pedig a legjobb. Mi úgy voltunk vele, hogy akkor most keveset költünk. Gatyamadzag meghúz, friss gyerekünk van, 3-4 hónaposan nem megyünk vele Olaszországba nyaralni, jó lesz nekünk a Balatonon. Az a lényeg, hogy együtt legyünk. Nem támogatom, hogy kisgyerekkel az emberek wellness szállodába mennek. Az a szülőnek nem kikapcsolás. Az a horror.

Az az év nem pénzgyűjtésről fog szólni. Nem keresünk sokat, de nem költünk sokat.

Mi a legnagyobb előnye és hátránya annak, hogy vállalkozó vagy?

Egyetlen egy dolog, hogy nincs főnököd. Ugyanez mindkettő.

Előnye, hogy nincs főnököd, senki nem mondja, meg hogy mit csinálj. Hátrány, hogy nincs főnököd, senki nem mondja meg, hogy mit csinálj.

Az van, hogyha felkelsz és elviszed a gyereket oviba, hazajössz és felteszed a lábad és nézed a tv-t, senki nem szól érte. Maximum a feleséged. Nem volt ilyen napom a másfél év alatt. Senki nem szól, ez nagy előny, de nem is keresel egy árva vasat sem!

Ahhoz, hogy vállalkozó legyél, kell önfegyelem, hogy tudd, hogy kenyeret kell tenni az asztalra. Hogy pénzt kell keresni. Azt a pénzt nem úgy kell előteremteni, hogy szorgalmasan bemész minden nap 8-4-ig, hanem úgy kell előteremteni, hogy fölveszed a telefont, megbeszéled az ügyféllel és elvégzed a munkát. Ott nagyobb összeget keresel. 1 nap alatt egy vállalkozó megkeresheti a céges fizetésének 2-3-4 napi díját is.

A vállalkozó 3 alappilléren alapszik. Ezt szintén nehéz volt elfogadni.

1. A munkát meg kell szerezni, nem adják a kezedbe.

Jóformán meg kell pályázni a munkát. Abból a szövegkörnyezetből, amiben ajánlatot kérnek Tőlem, abból a néhány szóból, vagy Facebook infóból, tudnom kell, hogy ő mit akar, mennyit tud érte kifizetni. Lehet valaki azt mondja, hogy neki olcsó csomag kell, de tudom azt, hogy drágábbat fog kérni később. Valahogyan ki kell adni úgy az árajánlatot, hogy megtaláljuk egymást. Hogy utána engem válasszon. Néha van, hogy rájuk beszélem inkább a drágább csomagot, mert tudom, hogy nekik az jobb lesz. De nem a pénz miatt.

A munkáért, hogy azt megszerezd, meg kell dolgozni.

Például ha valaki hidegburkoló, miért olyan nagydolog otthagyni egy névjegyet, vagy vicces hűtő mágnest? Azzal, hogy otthagysz egy ilyet, megpályáztad a következő munkát is.

Marketingezni is kell. Ez rohadt fontos. Megszerezni a munkát és tűz közelében tartani a vasat.

2. A munkát el kell végezni, lehetőleg rendesen. Erről nincs mit kifejteni.
3. A pénzt utána be kell hajtani. Ki kell számlázni, lezárni. Nem is gondoltam, hogy ez ilyen.

Volt olyan, hogy utólag szólt egy ügyfél, hogy ő még egy számlát nem fizetett ki. Akkor döbbentem rá, hogy anno a cégnél vezettünk egy iktatást, hogy a kiszámlázott összegek mellé beérkezett-e az utalás. Nekem teljesen természetes volt, hogyha kiszámlázok valamit, akkor azt kifizetik.

Mivel vállalkozó vagy az is benne van a pakliban, hogy nézed, hogy miért nem jött még megkeresés aznap, meg tegnap sem. Vagy, hogy már 2 hete nem írt senki, hogy esküvői fotóst keresnek. Felmész a weboldalra, hogy működik-e, megnézed működik-e a levelezés. Ilyenkor jönnek ezek a parák. Vagy írok magamnak egy másik email címről és megnézem, hogy bejönnek-e a bejövő emailek. Majd rájössz, hogy minden működik. Majd 2 perc múlva bejön egy email, hogy köszönjük, elfogadjuk az árajánlatot.

A vállalkozói szférában az is benne van, hogy malmozol. De azt nem szabad tv nézéssel tölteni. Akkor fejleszteni kell a weboldalt, stb. vagy az én esetemben például a fájl rendezgetés.

Mindig lehet a saját házunk körül sepregetni. Ha az ember vezet egy büfét, akkor mindig van mit takarítani. Nincs olyan, hogy minden rendben van, és csak vársz. Akkor nem teszel meg mindent marketing szempontból.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének belevágni saját vállalkozásba?

Rengeteg időre van szükség és ne sajnálják a vállalkozásból a pénzt.

Párhuzamos idő, párhuzamosan a vállalkozás és a munka. Nincs olyan, hogy ma felmondtam, holnaptól pedig hidegburkoló vagyok és amúgy nem is burkoltam soha. Párhuzamosan kell csinálni. Gyakorlatilag tizen X órát kell dolgozni, 8-at dolgozol a multiban, aztán meg 8-at hideg burkolsz.  Amikor 8 óra hidegburkolás már annyit hoz, hogy a multiba úgy mész be, hogy lóg a nyelved, akkor a 9. órát úgy tudod a hidegburkolásban elvállalni, hogy a fő állásodat elengedted. Az biztos, hogy úgy nem lehet áttérni vállalkozásba multiból, hogy heti 1 órát csinálod a vállalkozásodat és keresel belőle 20-30 ezer forintot. Az nem fog eltartani. Effektív fontos, hogy a vállalkozás szippantson be. Szippantson ki a multiból.  Szerintem ez a biztos váltás.

A pénzt, pedig amit megkeresel, azt nem elkölteni kell, hanem a vállalkozásba beforgatni. Én a fényképezőgépeimet abból a pénzből vettem, amit az informatikai cégnél kerestem. Nem abból, amit fotóztam, mert az az elején még kevés volt.

A szezonalitás már kevésbé jellemző, februártól októberig megy a szezon. Pufferelni kell a pénzt. Nyilván vannak olyan hónapok, amikor olyan összeg jön be, hogy magam sem hiszem. Novemberben, decemberben pedig nulla forint a bevétel. Max. pár családi fotózás, de az minimális összeg. Ezt minden cégvezető tudja, hogy a pénzek nem szabályosan jönnek és szabályosan mennek. Van, amikor nagyobb jön, akkor gyűjtjük. Amikor kevesebb jön, akkor költünk abból, amit gyűjtöttünk. Ezt nem volt nehéz megszokni. A cégnél ahol dolgoztam, az orvosok software support szerződést kötöttek, ez mindig decemberben járt le, kb. az ügyfelek 50%-a tartozott ide, a többi 50% pedig elszórtam az év további részében. Láttam, hogy a pénz hirtelen jön be, aztán folyamatosan megy.

Azt nagyon nem tudtam, hogy mennyit keresek fotózással, mennyit költök, ezek hogyan tevődnek össze. Azt láttam, hogy minden hónap végén marad, de nem csináltam számításokat. Pedig egyik barátommal nagyon jók voltunk az üzleti tervben, bár még azt sem tudtuk mi az. Mikor a főiskolán erről tanultunk, még nem igazán értettem ez miért is fontos. Hát most már tudom. Van üzleti tervem. De nem tudtam, hogy mi az. Úgy csináltam üzleti tervet, hogy nem tudtam, hogy azt csinálom. Egy barátommal elkezdtem számolgatni még a középsuliban, hogyha elmegyek nyári munkába a tescoba polcot rendezni és ott keresek X-et és oda biciklivel járok, és a motoromat eladom X-ért, akkor azt a nyári keresetet hozzá téve, meg a fatertől kölcsön kérve, a következő év nyári munkájából ezt visszatörlesztem neki. Így meg tudom venni egy jobb motort. Ez szó szerint így volt. Kiszámoltuk, hogy hogyan lesz. Mi már akkor üzleti tervet csináltunk, amikor még azt sem tudtuk, hogy létezik.

Az, ha az első év mínuszos az szabályos, a második év nullás, azt illik kihozni, de függ attól is, hogy mit forgattál vissza. Azt gondolom, hogyha valaki ezt nem képes kiszámolni előre, akkor ne is álljon neki.

Ha valaki nem képes azt feldolgozni, hogy az első évben dolgozol, dolgozol, és kevesebb pénzed van, mint mikor kezdted, akkor ne álljon neki. Nem szabad megijedni ettől.

Amikor nem fotózol, akkor többségében otthonról végzed a munkád. Milyen úgy dolgozni, hogy egy élettérben van az irodád és a magánéleted?

Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan hozzád, a váltás után sokat fognak otthonról dolgozni?

Az esküvő fotósról sokan azt hiszik, hogy elmegy esküvőt fotózni és keres egy nap rengeteg pénzt. 3-5 napig ülünk egy munka fölött, mire az átadásra kerül. Ha 5 napig ülsz, az azt jelenti, hogy mellette nem csinálsz más. Tehát értelemszerűen egy esküvő átadása egy picit mindig csúszik és tolódik, amikor már szezon van. Ez augusztus végére eléri a két hónapot mire átadom az esküvőket. Határidő van, ez 2 hónap.

Sajnos az esküvő fotózás a családi élettel rosszul összeegyeztethető, ugyanis én hétvégén, nyáron dolgozom, de hétköznap ráérek. Május, szeptember, október is beletartozik ebbe.

Retusálni itthon szoktam, van saját dolgozó szobám, ami csak az enyém. Nem lehet az öledben, egy laptopról retusálni. Lehet van, aki így csinálja, megemelem a kalapomat előtte, de nekem nem menne.

Egyrészt az a gond, hogy amikor a gyerek mondjuk oviban van hétköznap, akkor tudnék retusálni, amennyiben a másik éppen nem sír itthon. De el kell fogadni, ez tart egy bizonyos ideig, 1 évig, 2 évig, ki tudja. El kell fogadni azt, hogy ez a dolgozó szoba ebben a lakásban van. Egy élettérben, ahol megesik, hogy a párom beindította a mosógépet vagy benyit egy pillanatra, hogy szóljon, hogy átment a szomszédba. Ez annyira meg tudja zavarni az embert, utána nagyon nehéz visszazökkenni.

Egyszer úgy jött ki a lépés, hogy beültem egy könyvtárba, ingyen-bérmentve és onnan retusáltam. Olyan hatékonyan életemben nem haladtam, mint abban a 8 órában. Nem volt külső inger. Amikor itthon vagyok, van külső inger. Értelemszerűen nem mehet az ember minden nap könyvtárba, értelemszerűen lehet irodát bérelni, de az már akkor máshogy billenti a mérleget. Át kell számolni és megnézni, hogy megéri-e otthon dolgozni, vagy inkább elmegyek bérelni irodát és megnézni, hogy az mennyivel hatékonyabb. Az fontos, hogy az ember, ha ilyen munkát végez, akkor hagyják békén. Viszont ugyanakkor nagyon nagy előnye, hogy itthon vagyok, hogy tudok segíteni a páromnak a kisgyereknél. Vagy tudom azt mondani, hogy ma nem dolgozom, vagy mást csinálok. Megvannak ennek is az előnyei. Nyilván egy irodában is lehet így szervezni, hogy mondjuk, déltől délután 4-ig megyek csak be. De ha az ember elkezd lazítani a gatya szíjon az előbb -utóbb sajnos visszaüt.

Nehéz ezt tényleg jól egyensúlyban tartani. Nincs főnököd, neked kell megmondani, hogy mit csinálsz. Mi még küzdünk azzal, hogy kialakítsuk ezt a rendszert. Próbálkozunk, hétről hétre vannak új ötletek. Közös naptárunk van a párommal, így ő is látja az én elfoglaltságaimat.

Az sem feltétlen lehet könnyű, ha valaki teljesen egyedül van otthon, mert nem éri inger.  Ő meg azért menekül a kávézóba, hogy legyen inger.

A vállalkozás helye és hogy a családot mennyire vonod bele, nem szabad elfelejteni. Nagyon szép dolog, hogy vállalkozó és otthonról dolgozik, de meg kell nézni, hogy meg tudja-e ezekhez a körülményeket teremteni. Gondolok itt a technikára is, hogy ehhez nem elég egy laptop, amin elretusálgatok.

Mi volt a legnagyobb kihívás ebben az időszakban?

Család, munka összeegyeztetése. Ez viszonylag nehéz volt. Napi 8-16 órát együtt vagyunk, egy fedél alatt és hétvégén, amikor pedig minden normális ember programot csinál, apa nincs itthon, hanem elmegy esküvőt fotózni. Tisztában vagyok vele, hogy ez feje tetejére van állítva. Ez ilyen. Ez ezzel jár. Én, amikor a páromat megismertem akkor már esküvői fotós voltam, ő engem így kapott meg.

Az hogy az ember multiból teljesen életmódot vált, ezt el kell fogadni, hogy ez nem egy stabil dolog. 10-én nem jön az sms. Ez egy igazán ingoványos talaj, de ha jól csinálod, akkor igenis lehet jobb, mint a multi.

A multiban az emberek azért érzik jól magukat, mert megmondják nekik, hogy mit kell csinálni és megmondják, hogy azt a dolgot meddig kell csinálni. Akik ott dolgoznak, 4 órakor kiesik a toll a kezükből általában. De ha túlóra van, az ki van fizetve, de ha nincs kifizetve, akkor azért nincs, mert alapból olyan a munkabérük, hogy az már bele van kalkulálva. Nem féltem azokat az irodistákat, akiknek bent kell maradni 10 órát. Biztos vagyok benne, hogy azért teszik, mert többet keresnek, mint én vállalkozóként.

Ég és föld a két terület.

23 évesen még nem gondoltam, hogy esküvői fotós leszek. Amikor az informatikai cégnél dolgoztam azt gondoltam, hogy a sógorommal fogjuk tovább vinni a szekeret.

Már most elkezdtem tervezni, hogy hogyan tovább. Hogy milyen területeket nyitok még meg saját magamban. Igenis elkezdtem azon gondolkodni, hogy most esküvői fotózom, de nem tudom meddig. És hogy utána hogyan tovább? Már látom magam előtt a további lépcsőket.  Nem is biztos, hogy összejön, de ne akkor próbálkozzon az ember, amikor az esküvő fotózás már lefelé megy. Lehet, hogy 40 év múlva, lehet, hogy 2 év múlva. Nem tudom. A vállalkozó sosem tudja.

Azt látjuk, hogy a 2020 erős lesz. De azt nem látjuk, hogy a 2021 vagy 2022 milyen lesz. De azt mindenképpen látom, hogy hogyan tudok magamnak teremteni egy plusz lábat, amin meg tudok állni. El kell kezdeni tervezgetni időben.

Olvassátok a Multiszökevényt jövőhéten is! Újabb izgalmas sztorival várlak majd Titeket! Egy masszázs stúdió vezetőjének története következik, aki eladta a jurtáját, hogy elindíthassa a vállalkozását. 

 Ha Te is karrierváltáson töröd a fejed, de nem tudod, hogyan, merre tovább, gyere el coachingra és vedd kezedbe az irányítást!