Június végén volt az utolsó munkanapom, azóta alkotói szabadságra (én így hívom ezt az periódust) küldtem magam. 5 évvel ezelőtt volt egy ehhez hasonló időszak, amikor nyáron tartottam egy hosszabb pihenőt, viszont akkor tudtam, hogy augusztustól indul a munkakeresés.

Most viszont nem ez a helyzet, most tudom, hogy ősztől nem fogok munkát keresni. Fogok dolgozni, de teljesen más keretek közt és más rendszerben. De ne szaladjunk ennyire, először írok arról, hogy hogyan is telt az elmúlt majd két hónap és milyen tapasztalataim voltak.

Nehezen tudtam azonosulni a helyzettel, hogy ”munkanélküli” vagyok. Mert, bár én választottam ezt az utat, mégis furcsán, néha rosszul éreztem magam amiatt, hogy jelenleg nem dolgozom. Pedig erre egyébként semmilyen okom nem volt, sem családi vagy baráti részről.

Viszont mégis rosszul éreztem amiatt, hogy hosszabb szabadságon vagyok, míg mások dolgoznak. Nem sok olyan ismerősöm van, aki hozzám hasonlóan hosszabb időre szabadságolta magát, ezért néha úgy éreztem, hogy ez nem teljesen helyén való. 

Kellett körülbelül egy hónap, mire át tudtam állni erre az üzemmódra és elkezdtem élvezni. Előtte folyamatosan azon voltam, hogy intézkedjek, kitaláljam mi, hogyan lesz ősztől stb. Eszembe sem jutott az, hogy élvezzem és értékeljem a szabadságomat.

Mivel a nyár a kedvenc évszakom, így most tudatosan elkezdtem figyelni arra, hogy minden percét kiélvezzem. Szerencsére sokat tudunk a Balatonnál lenni, így szinte minden nap volt valamilyen szabadidős program. Nagy szerelem a SUP (stand up paddle, avagy állva evezés), aki próbálta már ezt a sportot, az tudja, hogy mennyire kikapcsol. Rendszeresen járunk le evezni, de ha a hullámok túl nagyok, akkor a biciklizés is kiváló alternatíva.

Amire idén nyáron ismét rátaláltam, az az olvasás. Az otthonunkhoz közel van egy könyvtár, így könnyen beszerezhetek temérdek könyvet.  Szándékosan csak regényeket és szépirodalmat olvasok, semmi önfejlesztés vagy szakmai dolog. Így az olvasott történetek által belekóstolhatok más életekbe, kultúrákba.  Most erre van szükségem, aztán jönnek majd a dolgos hétköznapok, amikor úgyis olvasok mást is.

A másik dolog, ami most szintén intenzívebben van jelen a hétköznapjaimban, az a jóga. Néhány éve már jógázom, de inkább időszakosan. Volt idő mikor jobban volt szükségem az effajta mozgásra, volt mikor kevésbé. De az tény, hogy az ászanák mindig csodát tesznek a testtel és az elmével. Ezért elhatároztam, hogyha már ennyi időm van, akkor igenis foglalkozzam ezen a téren jobban magammal és illesszem be a jógát a napjaimba. Így majdnem minden nap jógázom otthon egy órát. Jó látni, ahogy napról napra jobban megy egy- egy póz, ezen felül pedig mentálisan is sokat ad. Ezt mindenképpen szeretném a jövőben is tartani, hogy naponta legalább fél óra jóga beleférjen.

Így, hogy most szabad vagyok több ad hoc programra van lehetőségünk. Mivel a párom szabadúszó és ő osztja be az idejét, így volt több olyan programunk, ami belefért hétköznap is akár.

Ami picit fura, hogy most nem tartozom úgy semmilyen munkahelyi közösséghez, kollektívához, mint korábban. Azt gondolom, hogy hosszabb távon lehet szükségem lesz ”társaságra”, de már erre is vannak ötleteim, hogy ez milyen formában lenne nekem jó.

Hálás vagyok azért, hogy most ez a nyár így sikerült! Hogy volt lehetőségem ezt meglépni és meg is tettem. Persze ehhez kellettek a szorgos dolgos évek és még sok más, de ez most így van jól.