Pocsai Magdival egy vállalkozói találkozón ismerkedtem meg. Bár nem a karrierváltás volt ott a fő téma, valahogy mégis szóba került, hogyan is indult az Ő Pocsai portájuk, ahol zamatosabbnál zamatosabb házi szörpöket, lekvárokat és ivóleveket készítenek. 

Jöjjön hát az Ő és családja története! 1. rész

Mivel foglalkoztál a Pocsai Porta indulása előtt?

Az eredeti szakmám agrármérnök. Amikor végeztem az egyetemen, folytatólagosan szaktanácsadó szakmérnökként tanultam, valamint egy növényvédő szakmérnökit végeztem el. Apu révén a biotermelés ellenőrzésében dolgoztam. 99-ről beszélünk. A biotermesztésnek ekkor nem volt hazai szabályozása, de megszületett a törvény 2000-ben és ezáltal átrendeződött az egész biotermék-ellenőrzési rendszer.

Én egy holland cégnek dolgoztam, aki ekkor kivonult az országból. Utána egy másik ellenőrző cégnél helyezkedtem el, de csak 3 hónapot dolgoztam, mert nem kapták meg a működési engedélyt. Így el lettem bocsájtva. Munkanélküli voltam hónapokon keresztül.

Először a szakmámban kerestem vezető állást, aztán a szakmában munkát, aztán már bármilyen állás érdekelt. Így kötöttem ki egy amerikai multicégnél, ügyfélszolgálatosként. Amikor oda kerültem, akkor az ELMŰ-t is ez a cég csinálta. Nagyon nehéz volt, mert teljesen más világ volt, mint amiben én addig éltem. Általában tartozásokkal kapcsolatos hívások jöttek be hozzám. Annyira belevonódtam ebbe a munkába, hogy már nem is gondoltam, hogy a szakmában találjak munkát. Ebben az időben csináltam a növényvédős szakmérnökit. Tehát ott volt bennem a szakma, de munkát nem kerestem.

Ekkor ismertem meg a férjemet, akivel nagyon hamar egymásra találtunk. Összeházasodtunk és már vállaltuk is az első gyereket. Mire megszületett az első gyerekem, addigra 29 éves voltam.  Jöttek sorban a gyerekek, meg a gondolat, hogy mi is legyen? Azt tudtam, hogy oda nem akarok visszamenni.

Tudtuk, hogy úgy fogjuk felállítani a családi modellt, hogy a férjem dolgozik a multinál. Ő akkor már bankszektorban dolgozott. Én meg valamit találok, ami a családi egység mellett elvégezhető. Részmunka pl. akkor már szóba került, hogy tanítsak. De ahhoz kell egy tanári diploma. Így megint beültem az iskolapadba és egy mérnök-tanárit elvégeztem. De mire azt elvégeztem, addigra már nem voltak óraadó tanári státuszok. Eddigre már három gyerekünk volt. Útban a negyedik gyerek. Újabb két évig semmi más, csak a család.

Közben gondolkodtunk, hogy ezután hogyan tovább, de a részmunkaidő sem bizonyult volna jó döntésnek. Időközben Csajágon vettünk egy házat, ami eredetileg csak nyaraló volt. Közben nőttek a gyerekek, a legkisebb is már 1 éves volt.

Egyszer csak kipattant az agyamból, hogy én lekvárokat fogok csinálni!

Tipródtunk, hogy mi legyen. Azt tudtuk, hogy egy fizetésből ennyien nem tudunk megélni, akármennyire is szerényen élünk. Így jött a lekvárkészítés, merthogy én otthon a családnak, barátoknak korábban is készítettem lekvárt és nagy sikere volt. Saját használatra mindig csináltunk. Ezt még otthonról tanultam.

A kert adott volt. Azon gondolkodtam, hogy mi az, amit én megvennék?

Még egy gramm lekvárt nem főztem, de már fejben felépítettük a vállalkozást kettesben a férjemmel, üzleti tervet készítettünk, és elkezdtünk fákat ültetni. Ez 2013 elején volt. Akkor ősszel töltötte be a 2 évet a legkisebb gyerekünk.

A Pocsai Porta név úgy született, hogy mentem bevásárolni a piacra, és ahogy becsaptam az autó ajtaját, akkor kipattant az agyamból. Csajágon parasztházunk, portánk van tulajdonképpen.

Ezt az egész váltást nagyon aprólékosan építettük fel. Kitaláltuk, hogy ki legyen a célközönség, hol értékesítsünk. Eredetileg piacokban gondolkodtunk. Az első megjelenésünk a Wekerle Napokon volt ősszel. Utána bejelentkeztem a Wekerlei Kispiacra, aztán adódott a másik piac a József Attila lakótelepen.

Hogyan tudtátok felmérni, hogy kinek, hol árultok?

Azt gondoltam végig, hogy kik azok meg fogják venni a termékeinket. Milyen szemléletűek, hogyan gondolkodnak? Tulajdonképpen a saját vásárlási szokásainkat vettük alapul, nem volt benne semmilyen felmérés, csak egy érzésre építettünk

Mi volt a legnagyobb kihívás? Félelem?

Nekem az első félévben gyomoridegem volt, amikor ki kellett menni a piacra. Álltam ott befeszülve, attól féltem, hogy senki nem fogja megvenni az én dolgaimat. Tudtam, hogy jó, tudtam, hogy nagyon szép a design. Schall Eszter tervezte a logónkat, akkor ő még az elején volt a pályájának. Elmeséltem neki, hogy mit szeretnénk, milyen család vagyunk mi. Meg annyit kértem tőle, hogy azt szeretném, hogy olyan piros lenne a címke, mint az érett gyümölcsök, gyümölcs piros. Ebből lett a mi címkénk, amin rajta van a kis parasztház, meg a szívünk, mi magunk. Csomó olyan dolog kísérte, a mi vállalkozóvá-válásunkat, amikor érzed, hogy a Gondviselés ott van.

Kitől tudtatok segítséget kérni? Voltak vállalkozó ismerőseitek?

Van egy vállalkozó barátunk. Ő mind a mai napig egy vásárlónk, étterme van. Oda minden évben szállítunk szörpöket. Ő volt az első, aki azt mondta, hogy neki lekvár nem kell, de csináljak már egy jó kis házi szörpöt. Akkor ez még benne sem volt az elképzeléseinkben, de neki még azon a tavaszon már egy hatalmas adag bodzavirág szörpöt elkészítettem.

Ő volt, aki egy kulcsmondatot mondott, azzal, ahogy beárazom a termékeinket, elhelyezem magunkat a piacon.

Nyilván egy ekkora vállalkozásnál, mint a mienk, tudja az ember, hogy meddig tudja tolni a saját határait. Mennyit tudunk megtermelni. Ő javasolta, hogy nagyon alaposan lőjük be az árakat, számoljunk, de tegyük hozzá azt az értéket is, amit mi képviselünk

Az elején a szívemre vettem, amikor egy néni megjegyezte, hogy a Lidlben fele ennyibe kerül a szilvalekvár. Akkor csak azt éreztem, hogy a néni leszólja, hogy milyen drágán adom a terméket. Olcsóbban kéne adni? Aztán nyilván ezek után megnéztem azt a szilvalekvárt a Lidlben, amiről rögtön kiderült, hogy „szilvakészítmény”.

Egyébként az az érdekes, csodálatos, hogy amikor valaki megkóstolja a szilvalekvárunkat, látom, tudom, hogy ízlik neki. Van olyan néni, aki havonta egyszer jön el. Mert egy olyan szilvalekvárt vásárol, amit gyerekkorában evett. Volt, hogy kóstoltattam lekvárt és egy kóstoló szeme könnybe lábadt, mert ilyen lekvárt főzött a nagymamája.

munkában a család

A marketing, értékesítés hogyan ment?

A FB-ra csináltam egy oldalt, még nem árultunk semmit, de már az első postot felraktam. Elértünk egy bizonyos eredményt, nőttünk folyamatosan, de egyszercsak éreztem, hogy elértük a plafont. Saját kútfőből nem tudtunk tovább haladni a marketing kérdésekben. Itt a Wekerlén volt egy közösségi-vállalkozás tanfolyam, ingyenes előadás sorozat. Ott ismertem meg Herpai Ágit. Vele beszéltem arról, hogy Ő hogy látja, mik azok a lépések, amiket tegyek meg, hogyha tovább szeretnénk nőni? Ezáltal kicsit személyesebb lett a FB oldalunk, és igyekszem jobban kommunikálni az általunk képviselt értékrendet.

Az a lényege ezeknek a kistermelői termékeknek, hogy olyan mintha magadnak csinálnád. Mi is ezt esszük és attól jó, hogy az ember megválogatja, hogy milyen alapanyagokat dolgoz fel. Beleteszi szívét, lelkét és a legjobb minőséget akarja. Nyilván ellenőriz bennünket a hatóság is, az élelmiszerbiztonsági előírásokat be kell tartani. Ha magadnak csinálod és még pénzt is kérsz érte, az az én szememben egy magasabb biztonsági szint. Láttam, hogy a termelés megy, a kertjeink rendben vannak, minden évben fejlesztettünk, ültettünk, átgondoltuk a dolgokat. Kb. 3 évvel ezelőtt kitaláltam, hogy elmegyünk egy kicsit gyógynövény irányba. Gyógynövénytermesztésből írtam a diplomámat. Az ember igyekszik figyelni a trendeket, hogy mi az, amit fogyasztanak az emberek.

Mire idáig eljutottunk, addigra már megéreztük azt, hogy mik az anyagi vonzatai annak, ha az embernek ekkora családja van. Mert azt nem akkor érzi az ember, amikor a gyerekek picikék, hanem akkor, amikor elkezdenek kamaszodni, egyre több önálló programjuk van. Soha nem csinálnám máshogy, mi mindig nagy családot szerettünk volna a férjemmel. Rá kellett jönnünk, ha ilyen nagy családod van, tök mindegy mennyi pénzt keresel, az kevés lesz.

Minden évben van egy új termékünk. Igyekszünk követni a vásárlók igényeit is. Ebben a munkában nagyon sok a kemény fizikai munka, ahol oda kell tenni magadat. A mezőgazdaság idénymunkák sorozata, márciustól október végéig mi nagyon be vagyunk fogva, de kiemelkedő a május és az augusztus, amikor nagyon összetorlódik minden.

Májusban van a bodza, akác és eper, alig várom, hogy az utolsó üveg bodzát lezárjam. Kifejlesztettünk egy módszert, amivel elrakunk alapokat. Eleve kevesebb helyet foglal, kevesebb üveget és cukrot kell vásárolni. ez a tapasztalat is idővel jött.

Novembertől márciusig élem a társadalmi életemet. Tele van a fagyasztó gyümölccsel, tele van a raktárunk alapokkal, tehát folyamatosan dolgozom. Innen, ha hazamegyek, már ki van véve a csipkebogyó a hűtőből, azt fogom feldolgozni. Télen is dolgozom, de ilyenkor nyugalmasabb az életünk

Másfél hektáron gazdálkodunk, ez folyamatosan bővült. A faluban nagy kertünk van, 4000 nm. Van veteményes, családi felhasználásra.

Idei terveink szerint növeljük az erdei termékek mennyiségét nemes bodzát, som bokrot, nemes kökényt fogunk telepíteni. Kíváncsiak vagyunk, hogyan fog működni.

Minden évre megvan a következő újítás és a termék. Mindent előre megterveznünk.

Most már boltoknak is beszállítok és ezeknek egy része a FB-ról jött. Meglátták, megtetszett és személyes találkozó után mindig létrejött az üzlet.

A következő részben megtudhatjátok, hogyan lehet működtetni a családi vállalkozást négy gyerek mellett és hogy milyen nőként vállalkozni.