Tamás végzettségét tekintve műszaki menedzser, 3 évig volt alkalmazott, majd hamar rájött, hogy Ő nem szeretne más álmaiért robotolni, inkább a sajátjait valósítja meg. Most vállalkozóként weboldalakat készít.

 A kezdetekről, a karrierváltás nehézségeiről és tanulságokról beszélgettem Vele.

 Milyen elképzeléseid, elvárásaid voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz a munkás élet?

A főiskolán a hallgatói önkormányzat tagja voltam, ahol az utolsó fél év kötelező szakmai gyakorlat volt. Akkor kerültem egy számítás technikai cég oktatási részlegéhez. Igazából nem nagyon volt elképzelésem arról, hogy mit kell ott majd csinálnom, úgy mélyebben nem is igazán foglalkoztatott még ez a dolog.

Ha visszagondolok, akkor a HÖK-ös (hallgatói önkormányzat) tapasztalataimra is lehet munkaként tekinteni, szerveznem, koordinálnom kellett, rendezvényeket csinálni, ösztöndíjat intézni. Ez igazából tetszett. De nem volt elképzelésem, hogy pontosan milyen feladataim lesznek majd ennél a cégnél.  Oktatásról és projektes feladatokról volt szó. Ez nem feltétlenül így valósult meg a későbbiekben.

Mi volt az, ami miatt úgy döntöttél, hogy inkább vállalkozóként folytatod?

Alapvetően nekem ennél a számítástechnikai cégnél lett elegem abból, hogy teljesen felesleges dolgokat kell csinálni. Ott borult ki a bili mikor volt egy project,  amit összeraktunk, megcsináltunk és az utolsó nap, a bevezetés napján, mikor el kellett volna indítani, akkor mondta azt a főnök, hogy mégsem vezetjük be. Ekkor éreztem, hogy az addigi munkámnak semmi értelme nem volt. És itt láttam azt, hogy egy nagyvállalatnál kvázi úgy dolgoznak az emberek, hogy valaki kitalált anno valamit, hogy ő ezt majd csinálja, és te úgy illeszkedsz a kis gépezetbe, hogy nem látod át ezt a rendszert, sokszor nem is tudod pontosan mi a feladatod, sokszor nincs is úgy konkrét feladatod. 

A feladatot kiadják, ezt kell csinálnod, de ha megkérdezed, hogy miért akkor egyik esetben nem válaszolnak, a másikban meg ők sem tudják, hogy valóban miért is kell csinálni.

Úgyhogy igazából nekem ez adta meg a lökést, hogy saját vállalkozással akarok foglalkozni és akkor már elkezdtem honlapokat készíteni szabadidőmben. Közte volt még egy cég ahol dolgoztam, ahova kifejezetten azzal a szándékkal mentem, hogy ott más fajta feladataim legyenek, valamint több időm maradt a saját projectjeimre.

Amikor benne voltál ebben a folyamatban, kik voltak azok, akikkel tudtál erről beszéli? Akikre számíthattál?

Nem nagyon volt, nem is igazán volt erre igényem, hogy ezt megbeszéljem valakivel, hogy ennek az egésznek milyen nehézségei vannak. És ezt te is tudod pontosan, hogy évekkel később csaptam egyszer a homlokomra, hogy "basszus, nekem ezt nem mutatta meg senki”! Nem is nagyon beszélgettem igazából erről senkivel, hogy hogy kellene csinálni, meg nem is nagyon merült fel bennem, hogy segítséget kellene kérnem.

Utólag visszatekintve erre, óriási hátrány volt, hogy nem indultam el egy ilyen önfejlesztő, önképző, vagy valamilyen kerekasztal beszélgetés, vagy „te hogy csinálod, ha vállalkozó vagy” típusú dolgok felé.

Ezt mindenképp ajánlanám most már.

Alkalmazottból váltottál vállalkozói létbe. Amikor ez megtörtént akkor mennyire volt ez tudatos váltás? Mennyire tudtad, hogy mit hogy fogsz pontosan csinálni?

Semennyire! A váltás igazából úgy történt, hogy kirúgtak a munkahelyemről. Tehát ez nem egy önszántamból való eljövetel volt és ott adott volt egy helyzet ahol én úgy döntöttem, hogy mikor próbáljam meg, ha nem most?! Tulajdonképpen ez volt maga a döntés. Hosszú távú terv nem volt mögötte. Ez abból is látszott, hogy igazából az elején például szakmailag sokat képzetem magam, hogy mit hogy kell csinálni, önszorgalomból. De mondjuk a marketinggel nem foglalkoztam, hogy honnan lesznek ügyfeleim. 

Amikor elkezdted a vállalkozást, milyen félelmeid voltak a vállalkozással, vállalkozói léttel kapcsolatban?

Az elején semmilyen. Tök érdekes. Jó, nyilván 25 évesen nem volt még úgy nagyon szükség egzisztenciára, fiatal voltam. Akkor még az sem volt annyira fontos, hogy mennyi pénz lesz ebből. Bennem egyébként sokkal nagyobb a félelem, hogy megfelelek-e az ügyfél elvárásainak, mint az hogy ebből megkeresek-e annyi pénzt, hogy megéljek belőle. Ez a mai napig így van egyébként, hogy sokszor az jobban frusztrál, hogy az ügyfél elégedett lesz-e, mint az, hogy elég pénzt kértem-e el  az adott munkáért.

Említetted, hogy nem igazán foglalkoztál azzal, hogy honnan lesznek megrendelők. Hogyan indult be végül az üzlet?

Alapvetően már akkor is egy-két ajánlásból jövő ügyfél volt, meg talán minimálisat hirdettem, de erre már nagyon nem emlékszem. Emellett foglalkoztam a közösségi médiával és blog cikkeket írtam. Igazából talán ott indult el, hogy komolyabban vettem a link építést. Talán ott kezdtek el jobban jönni az ügyfelek, de az is ilyen ad hoc jellegű volt. Nem volt benne folytonosság.

Utólag visszatekintve, mit látsz, mi volt a legnagyobb kihívás ebben az időszakban? Mi volt a legnehezebb?

Érdekes, hogy az elején nem éreztem nehézségnek, mert talán tudatában sem voltam, de az, hogy meglegyen a folyamatos bevétel. Az volt a nehézség, hogy legyenek mindig megrendelők és legyenek mindig érdeklődők. De ebbe az elején így bele sem gondoltam. Nekem sokkal fontosabb volt, hogy az az egy dolog, amit megcsinálok az ügyfélnek, az milyen lesz.

Ma már máshova helyezném a hangsúlyt, sokkal inkább figyelnék a vállalkozás fejlesztésre már a kezdeteknél.

Az anyagiak is egy fontos része a karrierváltásnak, főleg ilyen esetben, ha alkalmazottból leszel szabadúszó. Nálad ez hogyan alakult, mennyire érintett rosszul ez a váltás?

Elég rosszul érintett az elején. Ugye akkor még szó nem volt a KATA-ról, tehát hogy akkor még EVA-s vállalkozóként be kellett fizetni 50 ezer forint körüli járulékot és ezen felül még az összes bevételed 37%-át.  Ez egy gyengébb bevétel esetén elég sokat elvitt. 

Inkább az állandósság hiánya érintett rosszul, a hullámzás, hogy volt olyan, hogy sok melóm volt és akkor nem volt gond, hogy hogyan lesz pénz, mert van és akkor utána jött olyan 3 hónap, hogy pl. nyár volt és kevesebb érdeklődő volt. Ilyenkor elkezdett fogyni, ami előtte pluszban bejött. Ez a hullámzás volt igazából az, amit rájöttem, hogy ki kell venni a rendszerből.  Lehet hullámzás, meg lesz is mindig, csak a hullám alját fel kell tornázni. Hogy legyen minden hónapban egy fix bevétel, aztán az, hogy fölötte hullámzik az egy dolog, az mindig így lesz, de ennek így meg kell lennie. Egyébként azt gondolom, hogy a legtöbb vállalkozásnak van némi vagy akár nagyobb szezonalitása, pl. balatoni büfék.

Amikor nehezebb időszakod volt mi volt az, ami mindig tovább vitt?  Mi volt az, amivel tudtad magad motiválni?

Az motivált, hogy nem akartam visszamenni dolgozni. Nem akartam visszamenni más hülyeségeivel foglalkozni.

Ez valahol amúgy hülyén hangzik, mert végül is most is azt csinálom, amit az ügyfelek szeretnének tőlem. De ez mégis egy más viszony. Itt rám szakemberként tekintenek és elfogadják azt, amit én tanácsolok azzal kapcsolatban, hogy egy weboldalt hogyan készítsünk el. Az alkalmazotti léttel pont ez volt a probléma, hogy teljesen mindegy volt, hogy én mit mondok, ők eldöntötték, hogy ha ezt így kell csinálni, akkor így kell csinálni. Hiába volt értelmetlen akkor is az volt a döntés. Ez az, ami nekem abszolút motiváció volt ahhoz, hogy én nem akarok visszamenni munkahelyre. Persze vannak olyan munkahelyek ahol ez nem így van, de én olyan helyen nem dolgoztam. 

 Mi volt az első pont, amikor már érezted, hogy jó döntés volt váltani?

 Ezt így talán nem is tudom pontosan. Azt tudom, hogy mikor éreztem azt, hogy ”na, ezt kell csinálni, ahhoz, hogy működjön ez a vállalkozás”. Ez kb. 3 év után volt. Ez a pont volt az, amikor azt mondtam, hogy jó, nem tudom hogyan fogom megcsinálni, nem tudom pontosan, hogy ezt hogy fogom kivitelezni, de láttam már hasonló oldalt, láttam, hogy ez kivitelezhető. Így vállaltam be egy nagyobb összegű projectet, amit aztán sikerült megoldani. Az elején mikor elkezdtem, fogalmam sem volt róla, hogy pontosan, hogy fogom kivitelezni.

Igazából azt éreztem meg, hogy az én esetemben kulcsa ez a vállalkozói létnek vagy sikerességnek, hogy nem tudom, hogy hogy fogom megcsinálni, de bevállalom és meg tudom csinálni. Mert egyszerűen arról van szó, hogy inkább időt szánok arra, hogy mikor árajánlatot adok, akkor már alaposabban utána nézek a lehetőségeknek. Így fel tudom mérni előre a dolgot és akkor nem adok úgy ajánlatot, hogy tudom, hogy a végén nekem az sokkal több idő, munka lesz.

Te 10 éve dolgozol vállalkozóként, hogyan látod ezt az időszakot? Mit emelnél ki, milyen tanulságaid vannak?

Az elején én nagyon lassan indultam. Nekem évekig tartott az mire eljutottam oda, ahova -így utólag látva- fél év alatt el lehetett volna jutni. Ha tudatosan csinálod, hogy pl. legyenek havidíjas ügyfelek, vagy többet áldozol, a marketingre vagy jobbak a munkafolyamataid akkor el lehet oda jutni hamarabb is. De nekem nem volt az ismerősi körben vállalkozó, nem volt így kivel megbeszélnem ezt és így minden tudást magam raktam össze.

Az eleje az viszonylag lassan indult, utána volt benne egy ugrás, ahol ez a havidíjas sztori bevezetésre került és onnan megint így elketyegett egy bizonyos szinten a vállalkozás. Aztán valahol a válság utáni 2015. környékén kezdtem el azt érezni, hogy minősége van annak a szolgáltatásnak, amit nyújtok, van annyi megkeresés, hogy emelhetek árat, mert nem azon fog múlni, hogy engem választanak vagy nem. És akkor el tudtam odáig jutni, hogy magasabb árat kérhettem el, minőségibb munkákat tudtam elvállalni, mondhattam nemet olyan munkákra, amiket nem akartam bevállalni, mert egyszerűen annyira nyűgösek voltak, vagy az ügyfél miatt vagy maga a projekt és gyakorlatilag ez a szint ahol volt megint egy ugrás.

Ez után pedig abba az irányba kell továbblépni, hogy ne egyedül csináljam. Ez is már működik valamilyen szinten. Ebben benne van még egy ugrás, akár úgy hogy a bevétel nem növekszik, csak én kevesebb időt teszek bele, jobb szervezéssel, több munka leosztással. De az is benne van, hogy dolgozom ugyanennyit és több bevétel lesz, mert több munkát tudok bevállalni. Úgyhogy nagyjából így írnám le ezeket az éveket. 2-3 évente volt kb. egy lépcsőfok ugrás.

 Mi a legnagyobb előnye annak, hogy vállalkozó vagy? Mit szeretsz benne a legjobban?

Én osztom be az időmet. Ez az én esetemben egy picit sarkos, mert szeretem a munkámat, szeretek sokat is dolgozni. A másik előny kifejezetten nem a vállalkozásra vonatkozik, hanem az én munkámra. Az az, hogy bárhonnan dolgozhatok. Csak internet és laptop kell munkámhoz. Innentől kezdve akár ücsöröghetnék Spanyolországban vagy a Balatonnál. Ez a fajta szabadság, hogy nem vagyok odakötve egy irodához, nem kell minden nap bemennem és nem megy el minden nap másfél órám a közlekedéssel, az számomra elmondhatatlanul sokat jelent. A másik pedig az, hogy én osztom be az időmet. Inkább előre egy két napra betervezem, ha nem dolgozom. Nem aznap reggel szoktam eldönteni, hogy ma szabi nap lesz.  Ebben benne van az is, hogyha jó idő van hétköznap és kimennék horgászni, akkor hétvégén ha úgy van tudom folytatni a munkát. Ezt a rugalmasságot abszolút tudom használni. Ebből még mindig lehetne többet, de azt gondolom, hogy számomra a vállalkozásnak egy a két legnagyobb előnye, hogy sem időhöz, sem térhez nem vagyok kötve.

 Mit tanácsolnál azoknak, akik váltásban gondolkodnak, de még bizonytalanok.

Én azt tanácsolnám, -mert azért én kicsit tutista vagyok-hogy az elején ha lehet, (mert olyan a vállalkozás típus és meg lehet próbálni a munka mellett), akkor el kell kezdeni mellékállásban. Ha megy, akkor pedig nem kell félni a felmondástól, mert ez a döntés sem kell, hogy végleges legyen. Mondd azt, hogy „tesztidőszak”, mondjuk egy év. Nyilván anyagi dolgoktól, családtól, rengeteg, mindentől függ, hogy mi fér bele. De adni kell neki időt és meg kell próbálni. De ezt nem úgy kell venni, hogy mostantól csak vállalkozó lehetsz és nincs más lehetőség. Vissza lehet menni akár dolgozni is.

Az én fejemben is van egy kép, hogyha mondjuk valaki egy project időszakra megfelelően sok milliót ajánlana havi szinten, akkor visszamennék, de ennek nincs nagyon realitása. Nyilván technikailag, amit még kiemelnék az a marketing, közösségi média, hogy mennyire vagy szem előtt, ez a kezdő vállalkozóknak elengedhetetlen. Most már ennyi év után én azért is vagyok ilyen lusta a  közösségi médiában, mert annyi ajánlásból jövő ügyfelem van, hogy már ez is majdnem, hogy sok. De az elején, ezt a szintet elértem, a kb. 6. vagy 8. évben, ezt elérhettem volna a 3. évben is, hogyha az elején sokkal aktívabb vagyok. Sajnos a vállalkozói munkának az is része, hogy meg kell csinálnod olyan dolgokat is, amik ahhoz kellenek, hogy el tudj adni, hogy ott legyél, hogy lássanak.

Ha Te is karrierváltáson töröd a fejed, de nem tudod, hogyan, merre tovább, gyere el coachingra és vedd kezedbe az irányítást.