"Eladtam a jurtámat, amiben korábban évekig éltem és az árából megvettem a masszázs stúdiót."

Rékához évek óta járok masszíroztatni. Szerintem nem volt olyan alkalom régebben, amikor ne öntöttem volna ki neki a lelkem, hogy épp mennyire elegem van a munkámból. Ő jól tudta miről beszélek, de neki ezek a típusú dolgok már csak fakó emlékek.

2019. október 10. - Mike Klaudia

Ő is multinál dolgozott, de másfajta életet álmodott meg magának, ami az alkalmazotti keretekbe nem fért bele. Kereste, kutatta, hogy mi is lenne az Ő útja. Így talált rá a masszírozásra. Ma egy budapesti, belvárosi masszázsszalon- a Zöldsziget- büszke vezetője, tulajdonosa.

Surányi Rékával beszélgettem önismeretről, szabadságról, bátorságról.

zold_sziget_2.jpg

Mivel foglalkoztál a Zöldsziget masszázs stúdió vezetése előtt?

Egy élelmiszeripari multi központjában dolgoztam, a HR fejlesztési osztálynak voltam a tagja. Négyen voltunk a csapatban, az áruház igazgatók képzését vezettem. A felső vezetők belső fejlődésének a koordinációja tartozott hozzám. Ezek belső fejlődők is voltak, akik a ranglétrán felfelé haladva jutottak az áruház igazgatói pozícióig és voltak külsősök is, őket kellett összeintegrálni.

Hogyan jött az életedbe a masszázs? Mi vezetett oda, hogy váltottál és kiléptél a munkahelyedről?

A multi világában 3 évet töltöttem el, ekkor kezdtem el az önismerettel foglalkozni. Érdekeltek a bennem zajló folyamatok, a lelki vonatkozások.

Szerettem ott dolgozni, nagyon jó volt a kollektíva. Szerettem a munkámat, de valami hiányzott. Mindig éreztem azt, hogy jó-jó, amit csinálok, nagyjából meg is felelek benne, bár nem voltam annyira elégedett önmagammal. De mindig hiányzott valami és ezt folyton kerestem.

Az önismeret kapcsán találtam el egy olyan táborba- ez egy 3-4 napos elvonulós tábor volt- ahol az érintéssel kapcsolatos blokkomat tudták feloldani. Nem tudtam, hogy van ilyenem és ők sem tudtak róla. Volt egy foglalkozás, ami által egymást kellett érinteni. Ez nagyon kis, finom érintésről szólt, de kvázi idegen emberekhez kellett hozzáérni. Azelőtt azt gondoltam, hogy nem tudom másnak adni az érintésemet, csak annak, akit szeretek, akik családtagok, ismerősök, barátok. Itt egy óriási nagy blokk oldódott fel az érintésemmel kapcsolatban. Tudtam fogadni is és tudtam adni is idegen emberek számára. Innen indultam el a masszázs irányába, ez a blokkom feloldódott.

Az egyik gyerekkori nagyon jó barátnőm masszőr volt. Láttam azt, hogy milyen az ő élete, hol van a szabadsága, úgy alakítja a mindennapjait, ahogy neki megfelelő. Ott láttam egy másfajta életet, amit az alkalmazotti létben elképzelni sem tudtam.

Az ő segítségével, útmutatásával léptem rá a vállalkozói létre. Élesen váltottam. Felmondtam a multinál, másnap bementem a munkaügyi központba és kértem a vállalkozóvá válás támogatását. Ezt, ha jól tudom most is működik. Ezt nagyon szívesen javaslom bárkinek. Az első fél évemben ez nagy segítség volt és azt gondolom, hogy ez hozzátett ahhoz, hogy én a mai napig is vállalkozó tudok maradni és hál’ istennek nagyon jó szinten tudom ezt tartani.

Maga az, hogy masszírozzak, az nem ment párhuzamosan a munkámmal. Viszont a masszázs képzése igen. Amikor már eldöntöttem, hogy tovább szeretnék menni, szeretném magam kipróbálni masszőrként, vállalkozóként, akkor elvégeztem egy képzést. Ha jól tudom egy féléves képzés volt, ezt párhuzamosan működtettem a munkahelyem mellett. De akkor már céltudatosan, tudva azt, hogy én váltani fogok.

A munkahelyeden történt valami változás, ami miatt kiléptél? Vagy sokkal erősebb volt a masszázs utáni vágy? Miért mondtál fel végül?

Mindkettő, szinte fele- fele arányban. Volt is változás, volt olyan pont a munkahelyemen, ahol onnantól már azt éreztem, hogy mennem kell. Amikor itt kezdtem dolgozni egy nagyon kedves vezetőm volt, nagyon egy hullámhosszra kerültünk rögtön, sok mindent megtanított nekem. Nagyon jól működtette az osztályt. Viszont ő elment gyesre és helyére kaptam egy másik vezetőt.  Lehet ezzel a változással is megküzdöttem volna, ha nem jön a masszázs és annak az igénye, hogy én már nem alkalmazottként szeretnék dolgozni, hanem önállóan vállalkozóként. Ha akartam volna, akkor át tudtam volna magam kérni egy másik osztályra cégen belül.  

Hogyan fogadták a felmondásodat?

Nagyon érdekes volt, mert ugye a hr osztályon dolgoztam, nagy központ, 1200 ember dolgozott ott, nagyjából 2-300- al voltam szinte napi kapcsolatban, és nyilván amikor felmondtam, akkor csodálkozva néztek rám, hogy hát én? Én annyira szeretem azt, amit csinálok, jó az, amit csinálok, mi történt?

Mondtam nekik, hogy szeretném magam ebben kipróbálni. Az volt az érdekes, hogy mindenki azt mondta, hogy „Réka, nagyon bátor vagy!” A negyedik, ötödik ilyen után vissza is kérdeztem, hogy „szerintetek nem vagyok hülye? Nem érzitek azt, hogy ez nem egy jó váltás lesz?” Azt válaszolták, hogy nem, mert tudják, hogy én meg fogom csinálni! Sőt, jönnek is hozzám masszázsra. Az első fél évben a vendégeim 80%- a volt kollégáimból tevődött össze. Ami azért megint csak egy érdekes dolog, mert egészen más kontextusban találkoztunk mi korábban, kollegiális viszonyban. Van, aki a mai napig megmaradt nekem. Itt le kell vetkőzni, ez egyfajta nyitottságot ad. Azért a multi környezetben tudjuk, hogy álarcot kell viselni. Ha nem is kell, de óhatatlanul felvesszük. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Nekem ez nem hiányzik.

A barátaid, családod mit szóltak ahhoz, hogy felmondtál és belevágsz egy teljesen új dologba?

Bátorítottak. Mindenképp azt mondták, hogy mellettem állnak. Ha bármikor szükségem van akár pénzügyi, akár bármilyen támogatásra, akkor ők nagyon szívesen segítenek. Nekem nem volt semmi negatív visszhangja annak, hogy váltottam. Sőt, inkább azt éreztem, hogy mintha egy támogatást kaptam volna, egy energia löketet, ami segített nekem akkor. Hiszen nyilván amikor az ember belevág egy ilyen dologba bizonytalan, nem tudja, hogy hogy lesz, hogy fogok én ebből megélni, hogy fogom ezt alakítani? Én leszek a saját magam főnöke, hogy fogom tudni az időmet beosztani? Hol húzzam meg a határt, hogy mennyit dolgozzak? Akik a vállalkozói létben vannak, tudják, hogy amennyire könnyű, annyira tud felelősség teljes lenni is ez.

Hogyan nézett ki az indulásod masszőrként? Hol masszíroztál? Honnan lettek ügyfeleid? Volt-e üzleti terved?

Nagyon szerencsém volt, azt gondolom. Bár, hozzáteszem, hogy ebben nyilván tudatosság is van. Nagyon magabiztosan beleálltam ebbe a szerepbe.

Az a barátnőm, aki masszőr volt, aki példa volt előttem, ő pont akkor ment el szülni, amikor én eldöntöttem, hogy felmondok. Ő a vendégkörét átirányította hozzám. Onnan lettek vendégeim. A munkahelyemről a volt kollégáim is elkezdtek hozzám járni. Ekkor még anyukám lakásában masszíroztam, az ő egyik szobája szabadon volt. Ez Budán volt, lakásra vártam a vendégeket. De volt egy csomó pesti ismerősöm, akik folyamatosan csábítottak, hogy legyen már Pesten is egy hely.

Elkezdtem keresni masszázs stúdiókat és megtaláltam a Zöldszigetet. Felhívtam a hely vezetőjét, hogy náluk szeretnék dolgozni, viszont nem volt felvétel. Erre mondtam, hogy köszönöm szépen, de én náluk szeretnék dolgozni. Majd ismét elmondta, hogy nincsen felvétel. Nagyon aranyos volt, mert végül adott lehetőséget egy személyes találkozóra.

Elmentem hozzá, akkor a Zöldsziget még egy másfél szobás lakásban volt, a Nagymező utcában, hárman vagy négyen dolgoztak ott. Leültünk beszélgetni, nem kért próbamasszázst, semmi ilyesmi. Mondta, hogy örül, hogy megismert, látszik, hogy nagyon ambiciózus vagyok és ez neki nagyon szimpatikus volt. Nem tud ugyan nekem munkát adni, de elgondolkozott azon, hogy egy nagyobb lakást béreljen és amennyiben ez sikerül, akkor hívni fog. Így váltunk el. Körülbelül egy hétre rá telefonált és mondta, hogy megkeresték egy nagy, nemzetközi szállodától (ő korábban ott dolgozott recepciósként), hogy kellene nekik a dolgozók részére egy masszőr. Mivel neki akkor már nagyon sok vendége volt, így nem tudta vállalni, de rám gondolt. Ezután elmentünk egy megbeszélésre a szállodába, ezután heti két napot már ott dolgoztam. Ez így már megfelelő megélhetést nyújtott.

Nem volt erre amúgy tervem. Az élet hozta így, de tennem kellett érte. Azt gondolom, hogy ma én, aki a Zöldsziget vezetője vagyok, ez ott egy nagyon fontos pont volt az életemben, hogy felhívtam őt és munkát kértem tőle.

Mi volt az, ami annyira megfogott már akkor a Zöldszigetben?

Nagyon jó volt a honlapjuk. Az akkori honlapokhoz képest az egyik legjobb volt, tartalommal volt feltöltve, fotók a stúdióról, ott dolgozókról. Egy egységes képet alkotott és mindenképpen kíváncsi voltam rá, hogy milyen lenne egy ilyen csapathoz tartozni. Akitől a masszázst átvettem, ő mindig egyénileg dolgozott, sosem dolgozott stúdióban. Ez így jött impulzusként, hogy próbáljam ki magam. Ugye én multikörnyezetben nagyon jó csapatjátékos voltam és úgy gondoltam, hogy ennek hasznát tudom venni egy stúdióban, hiszen jól tudok együttműködni akár kollégákkal is.

Voltak-e félelmeid, amikor elkezdted a vállalkozást?

Természetesen voltak. Attól féltem, hogy az a pénz, amit a munkaügyi központtól kaptam, az a megélhetésemnek csak a felét biztosította. Akkor albérletben laktam. A másik felét már az első pillanattól meg kellett keresnem. Nyilván attól féltem, hogy nem fogom tudni kitermelni azt a havi bevételt, amire a megélhetésemhez szükségem van. Nyilván nem akartam kölcsön kérni.

Félelem volt, de nem álltam meg ezen a ponton.

Csak anyagi félelem volt, másban nem éreztem. KATA-sként kezdtem, könyvelőre nem volt szükségem. Abban az időben még nem volt számlaadási kötelezettsége a masszőrnek, 6-7 évvel korábbi időszakról beszélünk. Ma már masszőrként nehezebben indulnak el. Most már nehezítés van ebben a szolgáltatói területben, mint kozmetikus, mint fodrász, mint masszőr.

Mikor volt az a  pillanat, amikor először érezted, hogy megérte felmondani és vállalkozni?

3 hónap alatt már abszolút éreztem. Szokták mondani, hogy adjunk egy évet egy kezdő vállalkozásnak. Én a harmadik hónapnál éreztem azt, hogy kevesebbet dolgozom és megkeresem azt a pénzt, amit a multinál kaptam. De ehhez kellet a szállodai masszőr munka is.

Beszéljünk néhány szót a növekedésről. Először egyedül masszíroztál, ma pedig egy stúdiót vezetsz. Hogyan zajlott ez a folyamat? Mennyire volt tudatos?

A szállodában heti két napot dolgoztam és rá kb. 2 hónapra a Zöldsziget korábbi tulajdonosa kibérelt egy nagyobb lakást, ott már három szoba állt rendelkezésre. Oda már hívott engem is, hogy csatlakozzak a csapathoz. Ott heti két napot béreltem, akkor a Bajcsy Zsilinszky útra költöztünk át. Akkor már a költözésben is részt vettem, a stúdión felépítésében szorgosan segítettem. Együtt fúrtuk a falat, tettük fel a bútorokat. Utána párhuzamosan dolgoztam a szállodában heti 2 napot, és 2 napot a Zöld szigetben. Szerencsére ez nagyon hamar beindult, sok vendégem lett. Aztán eljött a karácsonyi időszak, ahol az utalványaimnak az eladása megdöntötte az addigi rekordot. A 90 perces relax masszázsomat tettem be ajánlatba, ezt szeretem a legjobban. Ez egyébként egy elég magas áru masszázs, már akkor is 8000 Ft volt. Közel 200.000 Ft-ért értékű utalvány kelt el ebből a masszázs típusból, amit ugye csak hozzám használhattak fel. Akkor gondolkoztam el azon, hogy oké, ez nagyon jó, nagyon örülök neki, de mikor fogom őket megmasszírozni? Akkor váltottam 3 napra.

El kellett engednem a szállodát, mert a heti öt napot nem bírtam. Itt döntenem kellett, sírás volt belőle nyilván, én is nagyon nehezen engedtem el, de egyszerűen tudtam, hogy fizikailag nem fogok bírni heti öt napom intenzíven masszírozni. Az azért igénybe vesz, hiába a koromhoz képest még bírtam, de nyilván nem akartam 100 %-ban kiégni és a mennyiséget nem akartam a minőség rovására fenntartani.

zold_sziget.jpg

Később, a Zöldsziget akkori vezetőjével történt egy egészségügyi baleset, trombózisa lett a lábában és így úgymond eltiltották a masszázstól. Neki váltania kellett, ekkor felajánlottam neki, hogy nagyon szívesen megveszem és tovább viszem a stúdiót. Akkor még így ennek nem állt kötélnek, hanem aztán márciusban, ahol a helyet bérelték, eladták azt a lakást. Az új tulajdonosok nem akarták, hogy visszabérelje tőlük. Szükségük volt az ingatlanra. Így viszont ki kellett mozdulni onnan, ezt viszont már nem vállalta be az akkori stúdió vezető. Akkor hívott fel, sosem felejtem el, nőnapon, hogy ez a helyzet. Mivel én jeleztem először, hogy megvenném, így nekem ajánlotta fel először.

Pont akkor adtam el a jurtámat (korábban évekig éltem jurtában a városon kívül), így ekkor rendelkezésemre állt az az összeg, ami a stúdió megvételéhez kellett. Szóval a jurtából lett a Zöldsziget!

Meg is beszéltük a részleteket és április 1-jén nyitottam a Ráday utcában. Kb. 2 hét leforgása alatt megtaláltam az új helyet, felépítettem és aztán 4-5 emberrel jöttem át. 4-5 év eredménye, hogy most jelen pillanatban 13-an vagyunk. Ez a létszám általában stabilan szokott állni, nyilván van fluktuáció, de jelen pillatanban négy masszázs szobában folyik a masszázs. Voltunk jóga stúdió is, de azt már megszüntettem az év elején.

Milyen nagy csapatban dolgozni? Vezetőként?

Azokon a napokon, amikor én is masszírozom, akkor a csapat tagja vagyok. Úgy szeretem működtetni, hogy itt felnőtt emberek dolgoznak, vállalkozó mindenki. Nem feltétlenül játszom el úgymond a főnök szerepét. Az elején megbeszéljük azokat a dolgokat, amik az együttműködéshez szükségesek, mind kollektíva részéről, mind vendégek részéről. Mit szabad, mit nem, hol vannak a határok, mire figyeljünk. Én igazándiból onnantól hagyom, hogy ez megtörténjen. Nem szoktam ellenőrizni az embereket, nyilván nagyon sok minden visszajut a fülembe. Amit úgy érzek, hogy picit erős, akkor nyilván jelzem az illetőnek és meghallgatom őt is természetesen, hogyha van valami gondja, baja, akkor az, hogy is történt. Halljam az ő szájából is. Felnőttként kezelem a felnőtt embereket. És működik. A stúdió akkor is működik, ha én nem vagyok bent. Akkor, amikor bent vagyok, akkor masszőrként vagyok jelen. Akkor én is a vendégeimre figyelek, akkor nem szeretek stúdióvezető lenni. Stúdióvezető akkor szeretek lenni, amikor hívnak, hogyha baj van, ha meg kell oldani valamit, ha programot szervezünk, ha nyílt napot szervezünk, csapatépítés stb.

Azt gondolom, hogy akik velem egy napon dolgoznak, ők sem érzékelik azt, hogy én több vagy kevesebb lennék náluk. Egyenrangúak vagyunk. Szeretem azt kiemelni, hogy annak ellenére, hogy sokan vagyunk, mégis én, amikor beintegrálok valakit a Zöldszigetbe, akkor fontosnak tartom átadni, hogy itt nem vagyunk egymásnak a konkurenciái. Tehát olyan munkamorált kialakítani, ahol jó együtt dolgozni, jó együtt lenni és nem fújni egymásra.

Ez nekem nagyon fontos és ahol ezt már megérzem, vagy akinél ezt megérzem ott ezt azonnal korrigálni szoktam.

Sok helyen dolgoztam, mindenhonnan elhoztam azt, amit jónak tartottam és ez szemlélet is valahol, valamelyik korábbi munkahelyemen így rám ragadt. Dolgoztam egy nagy bútorokat árusító cégnél. Itt nagyon jó közösség volt, nagyon odafigyeltek ránk, mint kollégákra. Kaptunk csomó olyan támogatást, nem pénzbeli és nem termékbeli, hanem ténylegesen emberi dolgokban. Ami nekem nagyon szimpatikus volt és jól esett és azt gondolom, hogy nyilván ha az ember csinál egy saját helyet, akkor annak legyen egy olyan arculata, ahol jó bent lenni és jó együtt dolgozni.

Nagyon szeretek bemenni, masszírozni, szeretem a kollégáimat, a vendégeimet. Megtaláltam azt, amit igazán szeretek csinálni.

zold_sziget_3.jpg

Mi a legnagyobb előnye és hátránya annak, hogy egyéni vállalkozó vagy?

A legnagyobb előnye az a szabadság. Az, hogy az időbeosztásom az én kezemben van.

A legnagyobb hátránya az az, hogy hitelképesség szempontjából teljesen hátra sorolnak bennünket. Bárhol, ahol hivatalba megyek és szeretném a vállalkozásomat fejleszteni és ehhez hitelkonstrukciót igénybe venni, ott mindig megakasztanak. Egy KFT-t vagy Bt-t előrébb sorolnak. Az egyéni vállalkozó kvázi a szemükben a legalja. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Nem vesznek komolyan. Amit nem értek, mert ugye az egyéni vállalkozó a saját vagyonával felel. Miért gondolják azt, hogy nem felelősségteljesen csinálom? Miért vagyok én hátrányban egy alkalmazotti beosztottal szemben, akinek bármikor felmondhatnak? Miért okoznék magamnak kárt és miért vinném magam csődbe, amikor ezzel foglalkozom? Évekkel ezelőtt, ezt ráhúzták az egyéni vállalkozókra, amikor csomóan csődbe mentek, ennek a bürokráciában a mai napig érzem a hátrányát.

Ha vállalkozó vagyok és nem tudom jól működtetni a már 7 éve jól működő vállalkozásomat, bármi miatt is, akkor utána még mindig el tudok menni alkalmazottnak. De egy alkalmazott egyik napról a másikra be tud indítani egy olyan vállalkozást, amiből meg is tud élni?

Mit tanácsolnál azoknak, akik váltásban gondolkodnak?

Saját tapasztalataim alapján mindenképp azt mondom, hogy ne gondolkozzanak rajta, hanem cselekedjenek!

Azoknak az embereknek, akiknek fontos a stabilitás, az anyagi biztonság, azt gondolom, hogy ők párhuzamosan indítsák el a vállalkozást. Az éles váltást tényleg azoknak merem csak javasolni, aki mögött ott van egy biztos háttér. Aki tud támogatni, amíg be nem indul a vállalkozás. Illetve a munkaügyi központ általi vállalkozóvá válás támogatást nem szabad kihagyni. Rögtön azonnal menni és intézni.

Ezen kívül bátorság. Ha valakinek van valami jó ötlete és szeretné megvalósítani, vagy úgy érzi, hogy valamiben ő sokkal jobb lenne, de azt már nem másnak akarná csinálni, hanem saját magának, fontos számára a függetlenség, szabadság, akkor mindenképpen érdemes elkezdeni, mert ha nem kezdi el, akkor az ahol van, az nem fog változni. És az évek, a napok, a hetek, a hónapok pedig csak mennek.

 

Ha Te is karrierváltáson töröd a fejed, de nem tudod, hogyan, merre tovább, gyere el coachingra és vedd kezedbe az irányítást!

A bejegyzés trackback címe:

https://multiszokeveny.blog.hu/api/trackback/id/tr5815190014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.