Az előző postban Zita történetét olvashattátok, aki alkalmazottból lett vállalkozó. Majd ezután ismét visszatért munkavállalóként egy cég alkalmazásába.

Mi vezetett ehhez az újabb, nagy váltáshoz? Milyen volt újból kötöttségek között dolgozni?

Mi volt az oka, hogy ezután ismét váltottál?

Nagy változások voltak a cégnél. Én megint csak saját típusomból adódóan, szeretem a biztonságot. Nekem ez a bizonytalanság már túl sok volt. A cég se tudta, hogy megmarad-e, nagy volt a bizonytalanság. A vezetők sem tudtak erre készülni. Elindultak a találgatások, a feltételek megváltoztak, ugyanaz a teljesítmény volt az elvárás. Azt éreztem, hogy nem kapunk támogatást.

Egyre jobbnak kell lenned, mert már egyre régebben ott dolgozol. Azt látod, hogy csomó munkát beleteszel, és egyszerűen nem jön az eredmény.

Természetesen, ha nem dolgozom, azért ne kapjak pénzt. De ha megyek, telefonálok, csinálom és közben azért nincsen eredmény, mert az ügyfelek is érzik a bizonytalanságot. Ez bennem is bennem volt és nem tudtam őszintén megnyugtatni őket. Emiatt elkezdett egyre kevésbé tetszeni nekem is ez az egész környezet.

Az elején biztonságosabbnak tűnt úgy vállalkozni, hogy a rendszer, termék és támogatás már megvan. Nem neked kitalálni a spanyol viaszt. Megmondják, hogy hogyan és mit kell csinálnod. Ez előny volt. Nem úgy, mint nálad a coachingnál, hogy neked kell kitalálni, felépíteni. Neked mindenhez értened kell.

Ez egy kicsit átmenet volt a vállalkozói lét és alkalmazotti lét között, mert ugye az alkalmazotti létben is vagy tetszik a rendszer, amiben alkalmaznak vagy nem. Itt elindult a rendszer egy olyan irányba, ami nekem már nem tetszett. Nem tetszett, ahogy kommunikáltak a vezetők, nem tetszett az, hogy nem mondták meg, hogy merre tovább. Csináld továbbra is és ugyanaz az elvárás. Csak az elején, amikor mi szerződtünk, akkor nem ezek a feltételek voltak. Nekem ez már nem tetszett.

Ha nincs ez a változás, akkor még most is ott dolgoznál?

Ez volt az egyik ok, amiért úgy éreztem, hogy ez nem az én pályám. A másik ok pedig inkább az, hogy nőként megint csak nem egy egyszerű dolog ez a vállalkozósdi. Itt is van olyan vállalkozás, amit tudsz csinálni, de van olyan, amit nem.

Én szeretnék majd családot, gyereket, de nálunk volt egy teljesítménymutató. Nekem muszáj teljesítenem ahhoz, hogy bent maradjak a rendszerben. Ez a feltétele annak, hogy aktív lehessek. Megvan, hogy negyedévente, félévente milyen számokat kell hozni. Azon a szinten ahol én voltam, ott nincsen olyan, hogy baba program. Eggyel feljebb már volt. A baba program azt jelenti, hogyha megszületik a baba, akkor 11 hónapig védettséget élvez a munkatárs. Nem kell teljesítményt hoznia.

Tudtam, hogy én, majd ha oda jutok, nem azon akarok görcsölni, hogy tudom e hozni a számokat? Hogy kire hagyom a gyereket és két szoptatás között elmenjek tárgyalni? Nekem ez nem ér ennyit. Ha lesz egy gyerekem, akkor szeretnék a babára koncentrálni.

Nem azt mondom, hogy 3 évig, de egy, másfél, kettő biztos. Nyugiban, hogy ne kelljen ezen görcsölnöm.

Ha meg ott maradok, KATA-s vállalkozóként, lássuk be nagyon kevés GYES-t kapsz. Ez ugye megint nem opció. Erre mondják, hogyha vállalkozol, akkor tedd félre magadnak előre. Ha nem hozom a teljesítményt, akkor viszont kirúgnak. Akkor megint ott vagyok, hogy bármeddig otthon lehetek, csak utána, ha visszaszeretnék menni dolgozni, akkor nincs hova. Nekem ez volt a másik, ami nem tetszett a rendszerben. Ezt jeleztem a vezetőknek. Nagyon sok nő dolgozik itt, ez egy komoly probléma. De nem akartak vele foglalkozni. Pont akkor jött ez a nagy krach, utána ez a téma elsikkadt.

Azt mondtam, hogy jó akkor lehet, hogy ez nem az én utam. Visszamegyek alkalmazásba, ott el tudok menni 3 évre gyesre. Utána, ha szeretnék, akkor megint vissza tudok menni akár ide vállalkozni. Ki tudja később milyen ötleteim lesznek? Ez megint csak az, hogy semmi nem végleges.

Egyre több olyan dolog jött, amivel nem értettem egyet és hoztam egy döntést.

Úgy voltam vele, hogy kiteszem magam a munkaerő piacra, hátha jön majd valami. Nyilván semmi nem jött, siralmas lehetőségek voltak.

Annyit tudtam, hogy a beszerzést nagyon szeretem, ha lehet, akkor ebbe mennék vissza. Több interjún voltam, nagyon sok emberrel beszéltem, de valahogy nem jött. Ez volt 2018 vége felé. Év elején már őrlődtem, hogy most ez vagy az vagy? Volt egy pont, amikor mondtam, hogy most akkor könyörgöm, ott fönt valaki, mutassátok meg nekem, hogyha ez az utam, akkor ígérem, ezt fogom csinálni. De ha nem, akkor kapjak már valami olyan munka ajánlatot, ami tetszik. Tényleg ott voltam, hogy eldöntöm, ha ez ez, csak valami legyen már.

Akkor már nem kerestem aktívan állást, csak profession.hu-n fent volt az önéletrajzom és egyszer csak egy fejvadász felhívott, hogy aktuális-e még az álláskeresésem, mert lenne egy stratégiai beszerző pozíció. Érdekel-e? Elmentem az interjúra, kiderült, hogy a jelenlegi főnökömet ismerem régről, dolgoztam vele. A logisztikai vezetőt is ismerem korábbról. Ők két olyan ember, akivel nagyon szerettem együtt dolgozni. Szép új, csilivili iroda, élelmiszeripar, ami szintén közel áll hozzám.

Úgy döntöttem itt folytatom. Nem bántam meg, azt gondolom, hogy most többet dolgozom, nagyobb a pörgés. Nagyon élvezem. Ezt a munkát sokkal szívesebben csinálom, mint azt a munkát. Itt tudom, hogy bemegyek reggel 8-kor, eljövök 5-kor és hó végén minden hónapban megkapom ugyanazt a pénzt.

Az én Maslow piramis szerinti kis igényeim, hogy szeretem a társaságot, szeretek csapatban dolgozni, itt megvannak. Ez nagyon hiányzott, amikor otthonról dolgoztam, tök egyedül. Jók a kollégák, jól kijövök a főnökkel. Nem kell azon aggódnom, hogy dolgozom, dolgozom, és még sincs semmi a hó végén. Hogy nincs eredménye a munkámnak. Sokat dolgozom, de élvezem, meg is vagyok elégedve.

Abszolút nem bántam meg, hogy visszajöttem. Jó, hogy tudom, hogy milyen vállalkozni és tudom, hogy milyen alkalmazottnak lenni.

Amikor ide jelentkeztél, akkor előny vagy hátrány volt, hogy egyéni vállalkozó vagy?

Ők nagyon féltek attól, hogy hogyan fogok tudni visszailleszkedni a kötöttségekbe. Mondtam nekik, hogy nekem valamilyen szinten hiányoztak ezek a kötöttségek. Olyan típus vagyok, aki szereti azt, ha a keretek meg vannak szabva. Nem vagyok, ez a szárnyalok és mindig mindent úgy akarok csinálni ahogy éppen nekem tetszik típus. Nem szeretem, ha mindent megmondanak, a kereteken belül legyen mozgásterem. De a szélső keretek azért legyenek megadva. Azon belül pedig hagy legyek én kreatív és csináljam úgy a dolgokat, ahogy én szeretem.

Hiszek ezekben, hogy ez nem véletlen, hogy ez pont akkor jött. Ha meghozod a döntést, akkor jönnek a lehetőségek, csak meg kell őket találni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik váltásban gondolkodnak?

Aki váltásban gondolkodik, annak előbb azt kell kitalálni, hogy miért nem szereti a jelenlegi munkáját, hogy mi a baja?

Sokan csak azt mondják, hogy nem jó. De nem tudják megfogalmazni, hogy mi nem jó?  Nem elégít ki? Túl sok? Túl nagy a hajtás? Nem szereted a főnöködet? Nekem nagyon fontosak például az emberi kapcsolatok. Fontos azt meghatározni, hogy mi az, ami a jelenlegiben nem jó. Azért, hogy utána úgy tudj keresni, hogy tudd pontosan, hogy mit keresel. Ez olyan, mint a párkapcsolat, hogyha túl vagy már páron, akkor tudod, hogy melyikben mit szerettél. Munkában ugyanez. Ha fontos a rugalmasság, akkor nem olyan melót keresel, ahol 8-5-ig egy helyben kell ülnöd.

Mindenképpen fontos az önismeret, hogy tudjuk, hogy mi a nem jó, és hogy miben szeretnénk változtatni. Ha megvannak ezek a fókuszpontok, akkor talán a keresés is könnyebb. Arra tudsz fókuszálni, amit valóban szeretnél. Fognak jönni a lehetőségek.

Vállalkozni vagy alkalmazottnak lenni?

Szerintem nem mindenki alkalmas arra, hogy vállalkozó legyen. Vannak azok a típusú emberek, akik szeretik azt, hogy megmondják nekik, hogy mit kell csinálni. Aki ilyen, az ne menjen vállalkozónak. Nehéz lesz önmagát motiválnia és sikereket elérni.

Aki pedig érezi magában tényleg lelkesedést és el tudja fogadni, hogy az elején nem lesz annyira sikeres, nem fog olyan jól menni, akkor simán ki kell próbálni!  Pontosan, azért amiről már beszéltünk, hogyha nem tetszik, akkor még mindig lehet váltani.

Az szerintem a legrosszabb, hogy nem merek, rossz, de nem csinálok azért semmit, hogy jobb legyen. Merni kell!

Neked mi a tapasztalatod? Mennyire váltanak az emberek vagy maradnak benne a rosszban?

Ha arányokat nézünk, akkor szerintem a nagyobb rész nem mer váltani. Kevés olyan ember van, aki teljesen elégedett azzal, amit csinál. Mert ha jó a munka, kevés a pénz. Ha jó a pénz, akkor sok a munka, sokat kell utazni. Mindig van valami olyan tényező, amiben nem stimmel a dolog. Ha minden jó, de unod, az sem feltétlen jó.

Valahol azt gondolom, hogy muszáj merni és váltani. Mindenkinek az adott élethelyzetéhez képest. Most olyan helyzetben vagyunk, amikor kell a munkaerő. Relative könnyű most munkát találni.

Ha új munkahelyet akarsz, nézz körül, próbáld ki magad a piacon.

Ami nagyon fontos az a tudatosság. Jól át kell gondolni, aki váltáson gondolkodik, hogy mi az, ami jó, mi az, ami nem. Mit szeretnék? Ma már mindenről tudsz információt gyűjteni. Ha tudod, hogy mit szeretnél, akkor könnyebb azért tenni.

Örülök, hogy kipróbáltam, hogy milyen vállalkozónak lenni, mert csak így lehet valóban megtapasztalni.

 A postban levő fotók illusztrációk, Freepik.com