"Nincsenek végleges döntések-muszáj merni és váltani!"

2020. január 16. - Mike Klaudia

Zitát a baráti társaságunkból régóta ismerem. Mindig is céltudatosnak és optimistának ismertem. Sokszor váltott munkahelyet, volt alkalmazottból vállalkozó majd ezután ismét alkalmazásba állt. Szerinte nincsenek végleges döntések, viszont tudatosan kell foglalkozni a karrierrel és az éppen aktuális elvárásaink és élethelyzetünk szerint változtatni, alakítani. Nem sajnálva az időt önismereti munkára.

246.jpg

Alkalmazottként dolgoztál korábban, majd vállalkozóként folytattad, pénzügyi tanácsadóként.  Hogyan jött ez a váltás?

Be kell valljam, ez nem saját döntés volt teljes mértékig. Az élet szerintem sodorja mindig a lehetőségeket. Én abszolút hiszek ebben, hogy figyelni kell a jeleket.

8 évet dolgoztam egy váci cégnél beszerzés, értékesítés területen, de 5-6 év után kezdtem egy kicsit unni, hogy ugyanazt csinálom, ugyanazok a problémák, ugyanazok az emberek. Sokat kellett utaznom Vácra Budapestről. Éreztem, hogy valami mást ki kellene próbálni, fiatal vagyok. Az ember ilyenkor számot vet.

Nyilván nem mindenki alkalmas minden munkára és ehhez szerintem nagy önismeret is kell, hogy meg tudd határozni, hogy neked mik azok, amik nagyon fontosak. (munka vagy magánélet területén) Mindegy, hogy erről mit gondolnak mások, azt neked kell tudni meghatározni.

Foglalkoztál tudatosan az önismerettel?

Valamilyen szinten igen. Agyalós típus vagyok, nagyon sokat gondolkozom, sok ilyen jellegű tréningen vettem részt, könyveket olvastam, cikkeket azért, hogy jobban megismerjem magamat. Hogy olyan életet tudjak kialakítani, ami nekem jó. Nem azért mert XY ezt csinálja és akkor nekem is biztos jó lesz. Ez nem így működik.

Így számot vetettem, hogy nekem mi a fontos egy munkában? Szeresd a munkát, ez pipa volt. Nagyon szerettem a beszerzést. Szeresd a kollégáidat. Imádtam a kollégáimat, a mai napig összejárunk, ez is rendben volt. Gyere ki jól a főnökkel. Nem mondom, hogy szoros barátságban voltunk, de komolyabb súrlódásunk nem volt, egész jól tudtunk együtt működni. Legyél megelégedve a fizuval. Ez is rendben volt.

Csak mégis a kihívás hiányzott, hogy legyen valami új, valami más.

Ezt addig ízlelgettem magamban, amíg egyszer csak jött a hír, hogy a cég nem nagyon tud tovább működni. Derült égből a villámcsapásként ért a hír, hogy akkor most mi lesz. Ehhez hozzá kell azt tenni, hogy engem akkor már megkerestek ettől egy pénzügyi tanácsadó cégtől, ahova végül is később mentem. Nagyon szimpatikus volt a hölgy, akivel beszéltem. Mondta, hogy embereket keres a csapatába és gondolkozzak el rajta. Akkor nemet mondtam, nem akartam embereket hívogatni, meg tukmálni. Akkor ezt a témát el is felejtettük. Két hónapra rá jött a hír, hogy elbizonytalanodott a váci munka. Akkor két hetet otthon voltam, kitakarítottam kétszer a lakást, nem tudtam magammal mit kezdeni. Végül úgy voltam vele, hogy felhívom ezt a hölgyet, hogy meséljem bővebben erről a tanácsadói melóról. Hátha… egy kis pénzügy sosem jöhet rosszul. Annyira megtetszett, amit mondott, hogy úgy voltam vele, hogy legalább csinálok akkor valamit. Így el kellett indítanom a vállalkozásomat. Sosem voltam még egyéni vállalkozó, de manapság ezt elintézni nem egy nagy dolog.  

Mi az, ami megtetszett az új munkában?

Az új kihívás, hogy teljesen más. Pénzügyi tanácsadás, hitelezés, teljesen más, mint egy beszerzés. Ki akartam próbálni mindig is azt, hogy milyen a kötetlen munkaidő. Akkor a 11. kerületben laktam és onnan kijárni Vácra az másfél óra oda, másfél óra vissza. Ez nagyon-nagyon terhes, igaz volt céges autó, de 3 órát autózgatni nagyon sok. Igazából ez egy jutalék alapú munka. Az is kellett ahhoz, hogy ezt elvállalhattam, hogy nem egyedül voltam. Ez is önismeret, tudom, hogy nekem az anyagi biztonság nagyon fontos. Egyedülállóként nem mertem volna belevágni egy olyan típusú munkába, ami ha ügyes vagy és jól csinálod, akkor nagyon sokat tudsz keresni. Viszont ha nem jól jönnek össze a dolgok, akkor meg lehet, hogy 80 ezer forintot keresel abban a hónapban. Nekem ez nagyon nagy tehernek tűnt már akkor is. Így, hogy volt mellettem olyan ember, akire tudok számítani, az jó biztosíték volt. Támogatott, hogy nyugodtan kezdjek bele, segít.

Akkor kezdtem el igazából ezen gondolkodni, hogyha itt van ez a lehetőség biztos ez sem véletlen. Ki kell próbálnom, aztán ha tetszik, akkor tetszik. Azt mondtam először magamnak, hogy adok egy évet. Ez is megint csak mindenkinek más, mindenki tudja a saját kereteit. Én tudtam, hogy van annyi félretett pénzem, hogyha egy évig mondjuk nem is megy olyan jól, akkor sem fogok éhen halni. De legalább ki tudom próbálni. Az eleje mindig nehéz. Azt mondtam, hogy egy év, így nem is kerestem másik munkát. Pörögtem azon, hogy most ez jó e vagy nem, de mindig próbáltam magam arra tolni, hogyha úgy döntöttem, hogy 1 év alatt kipróbálom, akkor csak fókuszáljak erre. Ebbe tegyem bele minden tudásomat, amivel ezt a vállalkozást működőképessé tudom tenni.

Szerintem a tudatosság itt is nagyon fontos, hogyha eldöntjük, akkor utána ne táncoljunk vissza.

Ne az legyen, hogy én most eldöntöm, hogy elmegyek egy tanfolyamra, elkezdem, jön valami nehézség, sokan ilyenkor elkezdik egy picit feladni. Elbizonytalanodnak, hogy ez lehet nem is nekik való. Ekkor már nem fókuszálsz 100%-ban arra, ami mellett letetted a voksodat. Nyilván, az egy önigazolás lesz, hogy elkezdesz azon gondolkozni, hogy nem megy jól, erre pazarold az energiáidat, hogy ezen pörögsz. Ezért még sikertelenebb leszel, és ez igazolja azt, hogy ez nem lesz jó. Ez egy öngerjesztő folyamat.

Szerintem nagyon sok sikertelenségnek ez is az alapja, hogy az első pofon után már elbizonytalanodik sok ember. Nekem is volt sok olyan társam, akikkel találkoztam a pénzügyi tréningek során, akik nagy elánnal indultak, aztán a következő tréningen már nem találkoztunk. A külső körülmények hibáztatása nagyon ment, nem jó a cég, rossz helyen lakom, nincs elég támogatás stb. Arról nem volt szó, hogy én mit teszek azért, hogy ez működjön. Ott már azért érezhető volt, hogy Ő nem fogja sokáig húzni. Ha nem teszed rendesen bele magad, akkor ne várj eredményt.

Milyen volt az indulás vállalkozóként?

Nehéz:) Az adminisztráció nem, az egyéni vállalkozóvá válás három klikk az ügyfélkapun.

Nekem, ami nagyon nehéz volt, hogy nem volt, aki azt mondja, hogy most fel kell kelned és le kell ülnöd 8-5ig, dolgozni. Nekem legalább fél évbe telt, mire kialakítottam a saját rendszeremet. Főleg úgy, hogy otthonról dolgoztam. Hogy reggel akkor is felkeljek, 8, fél 9 felé és  igenis leüljek az asztalhoz. Amikor körbe néztem a lakásban, akkor ne azt lássam, hogy el kellene mosogatni, be kellene rakni egy mosást. Mert végül is ez csak 3 perc, amíg elindítom a mosógépet. Ki kell alakítani azt a rendszert, hogy otthon van az iroda, ami amúgy szerintem nem egy jó dolog.

Nálunk nem nagyon lehetett megoldani, hogy külön szoba legyen és így az ebédlőasztal egyik felén étkeztünk, a másik felén pedig voltak az én cuccaim. Ez szerintem nagyon rossz. Jó, ha el tudsz valahova vonulni.

Az is fontos, hogy meg tudd különböztetni a magánéletet és a munkát. Amikor ott van az ebédlőasztalon a cuccom, laptop, hitel  papírok, dokumentumok és este még vacsora után eszembe jutott valamikor, akkor még visszaültem a gép elé. Ez a magánélet rovására tud menni elég rendesen, ha nem figyelsz.

Elkezdtem reggel járni edzeni és azután indult a nap. Így oldottam meg, hogy valami legyen, ne magam miatt kelljen felkelni, hanem, mert edzésre be voltam írva. Ezután sokkal könnyebben tudtam elkezdeni a munkát. A végére már egész jól ment, nem nézegettem, hogy mennyi a mosatlan, vasalatlan ruha. 9-től délig dolgoztam, megterveztem előre, hogy mit fogok csinálni. Utána volt ebédszünet.

A keretek imitálásával próbáltam a rendszert visszahozni. Nekem ez kellett.

1863.jpg

Át lehet esni itt is a ló túloldalára. Amikor 5 órakor még ott ülsz a gép előtt, mert lehet előtte fél órát csacsogtál a barátnőddel. És azon vettem észre magam, hogy 8 fél 9 és én még mindig ott ülök a gép előtt. gép előtt. Ez egy párkapcsolatnak sem tesz annyira jót.

Milyen volt teljesen új dologgal foglalkozni?

Izgalmas volt! Nekem hiányzott az új, a kihívás. Maximalista típus vagyok. Ha valamit tanulok, akkor tényleg utánanézek, utána olvasok, megtanulom az anyagot, hogy egyre jobb és jobb legyek. Ráadásul, pláne ebben az üzletágban nem az van, hogy van fél év tréning és utána mész az ügyfelekhez. Itt elkezdesz dolgozni és a kettő párhuzamosan megy, tréning és már mész az ügyfelekhez. Engem ez mérhetetlenül frusztrált, mikor elmentem egy ügyfélhez és nem tudtam valamire a választ. Hajtott, az, hogy minél hamarabb belejöjjek. Kellemetlen volt valamire azt mondani, hogy én most ezt nem tudom. Tök ciki. Kellett az, hogy magabiztossá váljak. Elengedhetetlen, bármilyen vállalkozást is csinálsz, hogy higgy abban, hogy Te jó vagy abban, amit csinálsz. Ehhez muszáj volt gyorsan felvenni a fonalat.

Mennyi idő volt, amíg úgy érezted, hogy magabiztosan tudsz az ügyfelekhez menni?

Háromnegyed év, év kellett, mire lett annyi tapasztalatom, hogy tudtam, hogy kit mivel lehet keresni. Hogyan működik a rendszer. Sok adásvételi szerződést, tulajdoni lapot láttam. Sok mindent meg kell tanulni, vállalkozói jövedelmekkel, hogyan kell számolni. Ezeket nem annyira tanítják meg sajnos, hanem majd felszeded gyakorlat közben. Kellett egy év hogy sok mindent lássak. Így magabiztosan oda mertem menni, tudtam, hogy képben vagyok, tudom, miről beszélek. Szerintem elengedhetetlen, hogyha új üzletbe vág bele az ember, minél többet tudjon róla. Hogy megyek úgy pénzügyi tanácsadónak, hogy nem ismerem a hitelpiacot? Ez is nagyon sok idő, merthogy nem ebből a szférából jövök, nem ismertem a bankoknak a különböző lakáshitel ajánlatait. Hogy melyik miben jó?  Az is idő volt mire ezeket megtanultam.

Szerintem ez is nagyon fontos, hogy neked is el kell hinned, hogy Te jó vagy. Hogy azt tudd mutatni az ügyfelek felé, hogy jó vagy ebben és ezt Ők is elhiggyék. Sok vállalkozásnál ez elengedhetetlen.

Mi volt a legnagyobb sikered?

Mivel jutalékből éltünk ezért számszerűsíteni lehetne. Amikor pittyen az sms és olyan számot látsz, amit soha nem mertél volna remélni. De én azt gondolom, hogy érdekes módon talán az az egyik legnagyobb sikerem akkor fejeződött be, amikor már nem dolgoztam ott. Utána záródott le ez az ügy. Nagyon kedves pár, lakásvásárláshoz szeretett volna hitelt felvenni, csak elég bonyolult ügy volt. Ez elindult már tavaly ősszel és most, 3-4 hete írt az úr, hogy sikerült, megkapták a papírokat és lezárult minden és elfogadta a cég az igazolásokat. Ezek tök jó visszajelzések és nagyon hálásak voltak. Tehát tényleg amikor azt mondják, hogy nagyon örülünk, hogy Önnel hozott minket össze a sors és hogy ilyen precíz és pontos munkát tett le az asztalra. Ezek nagyon jól tudnak esni. Nekem az is fontos volt, hogy végig kísérjem az ügyfelek utóéletét és ahol tudok, segítsek. Amikor jöttek ilyen visszajelzések, hogy majd tovább ajánlanak, annál jobb érzés nincs is. Jól is működhetett volna ez a vállalkozás, ha az induló feltételek megmaradnak.   

Hogy a kezdeti sikerek után mégis miért váltott újból és keresett másik állást, arról az interjú második részében olvashattok hamarosan!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://multiszokeveny.blog.hu/api/trackback/id/tr515412494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.01.17. 05:35:11

Az önismeret mellett nagyon fontos a társadalomismeret is. Tudni kell a liberális rend romlottságát, így aztán könnyedén el tudsz benne helyezkedni.