Multiszökevény karanténban, 1. hét

2020. március 23. - Mike Klaudia

A koronavírus miatt, a múlt hét hétfőtől döntöttünk úgy, hogy önkéntes karanténba tesszük magunkat és csak a legszükségesebb dolgok miatt hagyjuk el a lakást.

stay_home.jpg

Eredetileg pénteken mentünk volna látogatóba vidékre anyukámhoz, így ezt át kellett tervezni, szervezni.

Ma még csak szerda és azt veszem észre magamon, hogy egyelőre nincs meg a fókuszom. Kitaláltam, hogy összerakom a napirendet, munkával kapcsolatos dolgokat, de eddig nem igazán ment. A fejemben bevásárló listák kavarogtak eddig. Szerettem volna anyukámat és a nagyszülőket is biztonságban a téren is, hogy egy jó ideig el legyenek látva kajával és tényleg ne kelljen kimozdulniuk. Ezért az elmúlt pár nap még vásárlással, pakolással telt és végül kedden csináltunk egy gyors „kiszállítást” a családnak vidékre. Arra számítok, hogy a közeljövőben nem nagyon fogunk tudni lemenni hozzájuk. De így most valamelyest megnyugodtam, hogy az ő ellátásukról is tudtunk gondoskodni.

Isteni szerencse, hogy a tesómmal (aki Londonban él) még hónap elején tudtunk találkozni. Ezután egy darabig nehezebb lesz összehozni.

Egyébként azt látom, tapasztalom, hogy vidéken még nem érzik a jelenlegi helyzetnek a súlyát…még. Az idősek pedig (tisztelet a kivételnek) egyáltalán nem. Tegnap átkopogtam a szomszédban levő idős párhoz, a néni 95 pluszos, a pasija 70 körül van, hogy felajánljam a segítségünket. Szinte megmosolyogta a felajánlást, nem igazán értette miért pörgök ezen. Azt láttam, hogy jól esett neki, hogy gondolunk rájuk, de szerintem lemennek majd ők bevásárolni.

A nagyszüleimnek pedig külön kiselőadást kellett tartani a kézmosás fontosságáról, mivel a jelenlegi helyzetben ez az egyik kulcsa a megelőzésnek. Szóval mi próbálunk vigyázni az idősekre, csak ehhez ők is kellenek, hogy tényleg ne mozduljanak ki és vigyázzanak magukra.

Munka-coaching fronton egyelőre még azt érzem, hogy ezer dolog van a fejemben, hogy ezt a helyzetet, én a saját vállalkozásom szintjén hogyan oldjam meg. De mindeközben nézem a híreket, hogy mi is vár ránk. Most még nem megy a fókusz, úgy érzem, kell még pár nap, hogy felfogjam, megemésszem és elfogadjam a mostani helyzetet. Ez azért is nehéz, mert igazából nem is tudjuk pontosan mi vár ránk.

Furcsa abba belegondolni, hogy pár hete még vígan ültünk be egy kávéra valahová, vagy moziztam egy barátnőmmel. Most pedig a kilincseket fertőtlenítem, és távol kell maradjak a szeretteimtől. Nagyon abszurd, hogy úgy óvhatod meg, akit szeretsz, hogy nem érsz hozzá, távol vagy tőle. De ennek most ez az ára.

A digitalizációnak hála, viszont kapcsolatban tudunk maradni barátokkal, családdal és lehet este együtt sörözni, dumálni. Most tuti mindenki ráér:)

Kicsit talán most megtanuljuk-, habár nagy árat fizetünk érte-, hogy nem vagyunk mindenhatóak. Elég csak Budapesten autózni és néha elgondolkodik az ember, látva mások közlekedési morálját, hogy ugyan mi lehet az ő fejükben? Csak abban bízok, hogy most nekik is lefő a kávé és nem ugranak még el egy új Gucci táskáért a plázába, hanem otthon maradnak a fenekükön.

Az ember legősibb félelme még mindig a haláltól való félelem. Szerintem azért kapta most össze magát mindenki, mert érzi a valós veszélyt. Év elején hiába harsogta a média a környezetszennyezés negatív hatásait és a globális felmelegedést, az emberek tettek rá magasról. Mert nem érezték közvetlen a bőrükön.

Hát most érezzük, úgyhogy maradjunk otthon!

A karantén ideje alatt is tartok coachingot online formában. Lehetőség van fél órás, ingyenes alkalomra, itt tudsz időpontot kérni!

A bejegyzés trackback címe:

https://multiszokeveny.blog.hu/api/trackback/id/tr415547036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.